2014. február 2., vasárnap

Az orbáni szabadságharc háttere


    Az orbáni szabadságharc elképesztő méreteket öltött az elmúlt majd' négy évben. Ennek káros hatásairól most alig, inkább annak mozgatórugóiról fognak szólni az elkövetkező sorok.

    Hogy megérthessük, miért van szüksége a Fidesznek a nemzeti szabadságharcra és a bűnbakképzésre, először ránk, magyarokra és a történelmünkre kell fókuszálnunk.

Andrásfalvy Bertalan
    A magyarok nem szeretik észrevenni önnön hibáikat (erről bővebben lásd Orbán Viktor, aki megalkotta a Nemzeti Együttszenvedés Rendszerét című írásomat). Pedig ha figyelmesen vizsgáljuk meg a történelmünket, észrevehetjük, hogy a legnagyobb ellenségünk mindvégig mi magunk voltunk. Erről Andrásfalvy Bertalan ír a Mit nevezhetünk magyarnak? című tanulmányában. Andrásfalvy azt mondja, hogy a magyar ember individualista közönye az, ami sok sorsfordító esemény végkimenetelét nemzeti tragédiává változtatta. A közönyös, csak önmagával törődő emberből többnyire hiányzik a közösségért vállalt felelősség érzése, a társadalmi szolidaritás. Ennek manifesztációja "a pártoskodás, az önzés, az ország érdekében való összefogás hiánya." Ezek miatt történhetett meg a muhi csata, a mohácsi vész, a trianoni békediktátum is úgy, ahogy bekövetkezett.

Közöny - valóban megoldás lenne?
 
    Ha a nemes urak kardot rántottak volna IV. Béla hívására a tatár ellen, másképp alakulhattak volna a dolgok 1241-ben Muhinál . Ehelyett az előkelők kinevették a feudális rendet az ő kárukra megbolygató királyt, sőt mi több, megölették Kötöny kun fejedelmet, minek utána a potenciális szövetséges haderőt jelentő kunok a tatár helyett a magyar ellen fogtak fegyvert, s rabolva vonultak ki az országból. Batu kán pedig, aki sokáig félt és habozott támadást indítani a magyarok ellen, megtudván azok gyengeségét és megosztottságát magabiztosan vonulhatott az ország ellen.

    Ha a főnemesi és köznemesi ellenségeskedés miatt késlekedő Szapolyai és Báthori hadai időben megérkeztek volna a mohácsi síkra, s ha nem a nagyúri dicsvágy állt volna a harc felvételének meggondolatlan, mielőbbi sürgetése mögött, az 1526-os mohácsi csatát talán most nem a 'vész' megnevezéssel illethetnénk.

    Ha az a nagyjából fél milliós székely parasztság nem menekült volna el az országból az 1871-es, úgynevezett arányosítási törvény nyomán, mely alapján a földesurak tetemes földterületeket sajátíthattak ki maguknak a paraszti rétegek rovására, talán nem lehetett volna olyan könnyen elcsatolni Erdélyt az 1920-as trianoni békeszerződésben.

 
Kodály Zoltán
    Az ezekben a példákban is megjelenő individualista közöny pedig abból ered, hogy belül nem érezzük magunkat a nemzethez tartozónak. Persze vannak felszínes kinyilatkoztatások, valamint a félreértelmezett öndefiníción alapuló nagymagyarkodások, de nincs arra sok precedens, hogy a nemzethez való tartozás elsősorban tudat alatt vált volna erőssé. Kodály Zoltánt idézve: "Tudatalatti elemeknek  eddig még alig méltatott nagy szerepe van nemzeti jelleg kialakulásában. Aki nem játszotta gyermekkorában e játékot (a magyar nép énekes, táncos, nemzeti kultúrát hordozó játékait), annyival is kevésbé magyar. Benne a nemzethez tartozás sokágú bonyolult érzése feltétlenül szegényesebb, hiányosabb. Egy csomó jellegzetesen magyar testmozdulat, szólás, hanglejtés, forma, dallam kimaradt lelki életének építőanyagából." Ezek a tudatalatti elemek hiányoztak a nemesekből, főurakból Muhinál, Mohácsnál, az 1871-es arányosítási törvény megszavazásánál - írja Andrásfalvy.

    A Fidesz pedig nagyon helyesen megértette azt, hogy kell egy bizonyos szintű nemzeti egység. Mert mint a történelmünk is mutatja, "minden kihívásnak megfelelni, a megsemmisítő vagy beolvasztó/feloldó globalizációs törekvésnek csak az a nemzet/társadalom tud, amely nem végletesen különböző, egymással szemben álló részekből áll." (Andrásfalvy Bertalan) A jelenlegi kormánypárt abban hibás, hogy a nemzetet csakis a saját, politikai céloktól nem mentes narratívájában tudja elképzelni. Olyan elemeket próbál követendőnek kijelölni s tudatalatti ösztönzőnek beépíteni, amik nem érvényesek a nemzet egészére, s amik elsősorban a Fidesz felfogását tükrözik. Ilyen elem az Alaptörvény Preambulumában a kereszténység nemzetmegtartó szerepének hangsúlyozása egy olyan társadalomban, ahol a kereszténység csak egy vallás a sok közül; ilyen elem a családi kapcsolat alapját a házassághoz illetve a szülő-gyermek viszonyhoz kötő értelmezése egy olyan korban, ahol ez a hagyományos modell mindinkább visszaszorulóban van; de ilyen elem a Horthy-korszak tisztára mosása is, mellyel úgy próbál a kormány nemzeti hősöket kreálni, hogy a történelmi objektivitást zárójelbe teszi.

Az ellenzék elkerülhetetlen kirekesztése a nemzetből
    Így azonban a hatalom csak a saját táborának ad egy hamis, pártpolitikai színezetű alapot az együvé tartozásra. (Nem hiába annyira egységes a Fidesz elkötelezett szavazótábora.) Ám a nemzet másik részét e paradigma, élén az ellenzékkel szükségszerűen kirekeszti. Eképpen a Fidesz stratégiája kettéosztó politikát szül, melyben megszületik a 'mi' és az 'ők', ezzel paradox helyzetet eredményezve. Hiszen amikor a miniszterelnök a magyar emberek érdekeiről beszél, amikor olyan kijelentéseket tesz, hogy "Magyarország nem hagyja magát!", akkor egy egységes nemzetet feltételez. A valóság azonban az, hogy ez a kulturális-politikai koherencia nem létezik. Az orbáni látszatnak ellentmondó tömeggel viszont kezdeni kell valamit, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének eszmei alapjai ne dőljenek romokba.    S erre eszköz a bűnbakképzés. Ha bárkit kikiálthatok idegennek, nemzetietlennek, kollaboránsnak, azzal kirekeszthetem őt a rendszeremből, amivel megszűnik a szisztémám megkérdőjelezhetősége. Kétségtelenül kényelmes stratégia ez a kormánypárt számára, hiszen bárkire alkalmazható, aki vagy nem ért egyet vele, vagy akivel a konfrontáció előreláthatólag politikai hasznot hozhat. Így lesznek ellenséggé a bankok és a multik; így válik önkényeskedő nagyhatalommá az EU és az IMF; s így válik nemzetietlenné az ellenzék annak minden tevőleges támogatójával együtt. A blogom kritikus hangvétele alapján én magam is nemzetietlennek minősülök. 

Tömeg a Fidesz 2012. október 23-i ünnepségén - csak látszólagos a nemzeti egység
 
    Végezetül egyetlen nagyobb problémát említenék meg. A Fidesz a magyarság hibáira reflektálva igyekezett egy egységes nemzetet teremteni, ám pont ezzel érte el azt, hogy még élesebb határokat hozott létre a társadalmon belül. Ez nem valódi egység, hanem pont a szembenállás történelmi hagyományának egy újfajta folytatása, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az újonnan meghatározott törésvonalak mentén elhelyezkedő táborok között megszűnik az érdemi kommunikáció. Márpedig, hogy ismételten Andrásfalvy gondolatait idézzem, egy "végletesen különböző, egymással szemben álló részekből" összetevődő társadalom számára a szorongás, az elmagányosodás, a betegség és a pusztulás a legvalószínűbb út.