2013. november 24., vasárnap

Miért nem lehet összefogni Gyurcsánnyal?


    Mostanság egyre többször hallom a  baloldali szavazótáborban a bűvös szavakat: Összefogást! Összefogást! Teljes körű ellenzéki összefogás, az kell nekünk! Kis túlzással mára már divattá lett összefogást követelni az ellenzéki oldalon. Ami baj. Nemcsak azért, mert olyasmit követelnek, ami momentán kivitelezhetetlen, hanem azért is, legfőképp azért, mert pusztán a szívükkel, a szívükbe plántált érzésekkel gondolkodnak, nem pedig józanul, egy pillanatra megállva, elmorfondírozva azon, hogy vajon miért tart ott az összefogás, ahol.

Az Együtt-PM és az MSZP összefogása. De vajon lehet-e szélesebb?
 
    Ha megnézzük a jelenlegi ellenzéki vegyes felvágottat, csupán három, a mostani szövetségen kívüli pártot találunk, amelyek érdemleges erőt képesek felmutatni. Közülük a Jobbik rögtön kiesik az egyenletből, mondanom sem kell, miért. Az elzárkózás merev politikáját folytató LMP sem reális szövetséges. Marad Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció (DK). Amivel el is érkeztünk a szélesebb ellenzéki összefogás legnagyobb akadályához.

    Mielőtt szidni kezdenénk bármelyik felet, az MSZP-Együtt-PM szövetséget vagy a DK-t, el kell fogadnunk, hogy ahogy kivétel nélkül minden párt között, úgy a jelenlegi ellenzéki szereplők között is komoly ellentétek húzódnak. Például a DK-ban uralkodó felfogás, eszmei háttér (a Gyurcsány-korszak apologizálása, Őszöd igazsága) különbségeket szül az MSZP-Együtt-PM triásszal. Viszont ezek ugyanúgy megvoltak és megvannak a triász tagjai között is, amit ki tudtak küszöbölni. Akkor miért nem tudnak kiegyezni Gyurcsánnyal? A válasz: legfőképp Gyurcsány miatt. Tehát nem állítom, hogy a jelenlegi szövetség tagjai mindent megtettek volna a Gyurcsánnyal való megállapodásra. A felelősség közös, én csak azt mondom, hogy a felelősség arányaiban jobban terheli a DK-t, mint a többi pártot.

    Azt kell megvizsgálnunk, hogy mi is a DK, mi az, ami a DK-t DK-vá teszi, mi az, ami nélkül értelmezhetetlen a párt. Erre teszek kísérletet a következőkben.

    Gyurcsány Ferenc és a DK okosan kivárt addig, amíg az exminiszterelnök neve újra eladhatóvá nem vált a közéletben. Bár még mindig a legmegosztóbb politikus a szereplők egyre bővülő sakktábláján, fellépése már nem jelent egyet a politikai öngyilkossággal. Csakhogy valahogy el kellett kezdeni a DK támogatottságát növelni. Az általuk választott út ehhez pedig az ellentmondás, a konfliktusok tömkelegének gerjesztése lett. Gyurcsány Ferenc és a DK egyszerre ellenzéke lényegében a teljes jobboldalnak, s egyszerre ellenzéke a baloldal azon szereplőinek, akiknek az érdekei aktuálisan nem egyeznek az övével. Márpedig az ő érdekük a párt és a pártelnök népszerűségének a növelése, bármi áron, amihez a nyár végén megköttetett MSZP-Együtt-PM megállapodás kiváló fegyvert szolgáltatott.

Gyurcsány Ferenc szónokol az október 23-ai ellenzéki tüntetésen
    Nézzük meg, mit csinál a hangjára lelt pártelnök. Egyik kezével üti-veri a jelenlegi együttműködést, ahol és ahogy csak tudja, míg később amolyan meg nem értett, a kamasz gyerekeivel küzdő apafiguraként a másik kezével megsimogatja Bajnai Gordon és Mesterházy Attila fejét, valójában közvetetten a választók fejét, hogy mindenki nyugodjon meg, ő nem akar semmit, ő nem akadálya az együttműködésnek, csak az országért aggódik. S ez az, amit véleményem szerint Gyurcsány rendkívül okosan és jó érzékkel csinál. Elhiteti a potenciális választóival azt, hogy ő csak az ország felemeléséért munkálkodik. Elhiteti, hogy övé az egyetlen igazság, amit Bajnai és Mesterházy képtelen felfogni és megérteni. És bejön neki, van akkora politikai tehetsége, van olyan jó rétor, hogy képes elültetni az emberek fejében a saját gondolatainak egyoldalú igazságát. Hónapok óta erre az egyszerű, mégis kitűnő kommunikációs sémára építi fel minden mondanivalóját.

Demokratikus Koalíció, az "összefogás pártja"
    A baj azzal van, amit mindez okoz. A DK úgy erősödik, hogy az összefogásban érdekelt tömegek egy részét állítja maga mögé, miközben csak kommunikációjában törekszik a valós megállapodásra. Még jobban megosztja az ellenzéki szavazótábort, a mostani összefogás potenciális szavazóit ingatja meg, miközben arculatából adódóan elutasítja a pártot ért kritikákat, egyúttal az értelmes párbeszédet. Amikor Bajnai Gordon azt kéri Gyurcsánytól, hogy helyezze a saját érdekeit az ország érdeke mögé, valójában azt kéri, hogy Gyurcsány ne legyen Gyurcsány, a DK pedig ne legyen DK. Hiszen a DK ellenzéki politizálásának lényege, a konfliktusokra, a konfrontációs lehetőségek keresésére és a magunk hibáinak határozott tagadására épülő mentalitásuk veszne el akkor, ha olyan megállapodás születne, amiben a mostani kormányváltó erők harmonikusan tudnának együttműködni velük. Még ha születne is valami egyezség, csak annyi változna, hogy a DK biztosabb pozícióból folytatná ugyanazt a politizálást, amit eddig is. Mindig kritizálna valamit, mindig lenne új és újabb követelése. A mindig mindennek való ellentmondás, az előre mutató érdekütköztetés elutasítása, a saját vélemény feljebbvalósága a DK-hoz és Gyurcsányhoz tartozik, enélkül a pártot sem lehetne jelenleg értelmezni. Ez az a mentalitás, ami a DK-val való megállapodás legnagyobb kerékkötője, s ami véleményem szerint törvényszerűleg még sokáig nem fog megváltozni, a 2014-es választásokig semmiképpen sem.

    És így szembesülünk végül Bajnai Gordon és Mesterházy Attila legnagyobb dilemmájával. A DK valós erőt képvisel, kellene a kormányváltáshoz a szavazótábora. Az a szavazótábor, mely a leglojálisabb a saját pártjához, tehát esélytelen lenne bármi kísérletet tenni a megnyerésükre. Ugyanakkor egy olyan politikai erővel kéne megegyezniük, ami nem ismeri az arany középút fogalmát. A kérdés tehát: van-e olyan reális alternatíva az összefogást illetően, amiben nincs Gyurcsány Ferenccel érdekellentét? Én úgy vélem, nincs...

    Jómagam azt az álláspontot képviselem, hogy végre ténylegesen, egyértelműen le kéne zárni a Gyurcsánnyal való huzavonát, mert minden lehetséges alternatíva közül ez okozza a legnagyobb károkat a baloldalon. Ha ezért kíméletlenül ki kell mondani, hogy Gyurcsány, állj, eddig és ne tovább, nem fogunk megegyezni veled, akkor DK-s szavazótábor ide vagy oda, ezt kell tenni. Válaszút elé kell állítani az ellenzéki szavazókat. Azt kell mondani, kritizálhatjátok a jelenlegi összefogást, elfogadjuk a véleményeteket, de egyúttal értsétek meg kérlek szépen azt, hogy nem láttunk más lehetőséget. Legyetek kritikusak, ugyanakkor legyetek velünk szemben szolidárisak, hiszen mi értetek munkálkodunk. Majd ha mindezt átgondoltátok, válasszatok! Válasszatok, hogy Gyurcsánnyal tartotok-e, s akkor a ti szavazataitok is feláldozódnak a gyurcsányi megállapodásképtelenség oltárán, vagy velünk tartotok-e. Velünk, akiknek még így is sokkalta reálisabb esélyünk van arra, hogy kormányt, sőt akár korszakot váltsunk.

Bajnai Gordon a remélt korszakváltás eszközével

    Hogy végül hogyan rendeződik a  Gyurcsány-DK probléma, fogalmam sincs. Csak remélni tudom, hogy így vagy úgy, mielőbb vége lesz, s végre azon kevés médiafelületen, ami az ellenzéknek jut, sem kell majd ezzel az ártalmas gonddal foglalkozni.