2014. augusztus 1., péntek

Van-e cigánybűnözés ma Magyarországon?


    A válaszom: igen, van. De közel sem olyan értelemben, ahogy azt manapság használják. Hadd világítsam meg ezt, mielőtt a rasszizmus vádjával illetnének.

A Jobbik kerecsendi demonstrációja 2012 októberében. Valóban a cigányok miatt beszélhetünk cigánybűnözésről? (forrás: alfahir.hu)

    Tegyük fel, elkövetett egy bűntettet egy cigány és egy nem cigány ember. A bűn mindkét esetben ugyanaz volt, a körülményekben sincs különbség, egyedül az elkövetők bőrszíne volt más. A romák iránt előítéletes ember melyik bűnesetet fogja kritikusabban szemlélni? Azt, amelyiket a kisebbséghez tartozó személy hajtotta végre. Az előítéletes embert nem fogja érdekelni, hogy a bűnözés nem etnikumspecifikus, hogy az sokkal inkább a gazdasági és szociális helyzettel van összefüggésben. Az előítélet nélküli ember mindezt figyelembe veszi, ezért nem is fog különbséget tenni a két bűneset súlyossága között. Az előítéletesen gondolkodó egyén azonban azt fogja mondani, hogy a cigány által elkövetett bűn negatívabban ítélendő meg. Állítja mindezt a bőrszínre és a hozzá kapcsolt sztereotípiákra alapozva.


Az előítélet nem kedveli a realitást
  És itt válik el egymástól az előítélet és a realitás. Ma Magyarországon nem kevesen vannak, akik hajlamosak az előítéleteik mentén gondolkodni a cigánykérdésben. Számukra úgy tűnik, létezik cigánybűnözés, és ezáltal lesz az valódi probléma, amivel foglalkoznunk kell. Amikor egy cigányt ötvenezer forintra büntetnek, mert leejtett/eldobott egy papír zsebkendőt; amikor a cigányokat a kalauz nem engedi fel a vonatra mindaddig, amíg fel nem mutatják a jegyüket; amikor a számozott utcák lakóit Miskolcon kívülre kívánják költöztetni; amikor Tatárszentgyörgyön gárdisták vonulnak fel, megfélemlítve a helyi cigányságot; amikor jogos aggodalomként merül fel a cigánybűnözést politikai témává emelő Jobbik lehetséges váltópártként való említése, akkor már kell beszélnünk cigányproblémáról és cigánybűnözésről. Kell beszélnünk, mivel mindezek reakciók a cigányoknak tulajdonított negatív vonásokra, akármennyire is megkérdőjelezhetőek ezen vélekedések erkölcsössége, akármennyire is nem vizsgálják a valódi okokat. Kell beszélnünk, mert az előítéletes emberek úgy gondolják, hogy a probléma etnikai alapon létezik, ennek megfelelően fognak viselkedni, ezzel teremtve meg az igazi problémát. Kell beszélnünk, mert az előítéletek elszenvedőit ugyanúgy fenyegetik, hogy az előítéletek csapdájába esnek. Kell beszélnünk, mert a cigányprobléma, a cigánybűnözés káros hatásai tetten érhetők a mindennapjainkban is, amiket egy jóérzésű ember nem hagyhat figyelmen kívül.

    Igen, van ma cigánybűnözés Magyarországon. Csak éppen a kisebbségi honfitársaink ennek elsősorban nem okozói, hanem áldozatai. Akik megteremtik, életben tartják és erősítik e morálisan megkérdőjelezhető fogalmat, azok a romaellenes előítélkezők. A magyarokkal mint etnikummal szemben előítélkező cigányok legfeljebb asszisztálnak a fogalmat tartalmi elemekkel megtöltő folyamathoz. A cigánybűnözés viszont nagy részben a többségi társadalomhoz tartozó előítélkezők erkölcsi problémája és felelőssége. Ha azt szeretnénk, hogy a közbeszédben ne fordulhasson elő többet e szó, a probléma kezelését önvizsgálattal kell kezdenünk.