Sok minden elhangzik arra nézvést, hogy mitől oly sikeres a Fidesz, s mitől gyengélkedik a baloldali ellenzék (értem ezalatt az egykori Összefogás prominens pártjait, az MSZP-t, a DK-t és az Együtt-PM-et). A legtöbbet emlegetett ok a hitelesség megléte avagy hiánya. Egy, a hitelességet logikailag megelőző fogalmat szeretnék e bejegyzés középpontjába állítani: a tekintély fogalmát. Hangsúlyozom, az írásban a tekintélyt (autoritás) az elfogadottság, a tisztelet, az elismertség szinonimájaként, nem pedig a tekintélyelvűség, a rákényszerítés, a megcsináltatás hatalmának (autoritarizmus) rokon értelmű szavaként használom. (Giovanni Sartori: Demokrácia)
 |
| Tiszteled és kedveled azért, amit tesz, vagy tiszteled és tartasz tőle azért, amit megtehet? |
A mai magyar politikai életben a legtiszteletreméltóbb párt a Fidesz. Ezt a választási eredmények és népszerűségi indexek sokaságára alapozom. Ha ezt elfogadjuk, fel kell tennünk a kérdést, mitől annyira tekintélyes a politikai véleményt formálók között a kormánypárt. Mit tesz, ami miatt elismerik? Ennek egyik legfontosabb, ha nem a legfőbb elemének tartom a közösségért való cselekvést, az erre való hajlandóságot és igyekezetet. Értem ezalatt a szimbolikus döntések meghozatalát (pl. az új Alaptörvény, a rezsicsökkentés), a más és más politikai vagy gazdasági szereplők (pl. Brüsszel, bankok) ellen vívott szabadságharcokat, vagy akár az erőfeszítéseket arra, hogy "az országot korábban nyomorba döntő baloldal" a lehető legkevesebb politikai teret legyen képes uralni (pl. Orbán Viktornak a Kossuth Rádióban adott nyilatkozata: "Hiába akarják a szocialisták, nem lesznek megszorítások!"). Szeretném kiemelni, hogy ezek pusztán a köznyelvben is használt szófordulatok, amiknek az erkölcsi minősítésétől, igaznak vagy hamisnak való kikiáltásától ezen bejegyzésben tartózkodom. A miniszterelnök és kormánya által használt kommunikációs sémákkal csupán azt próbálom bizonyítani, hogy a mai magyar társadalomban az értünk való cselekvés formáira nagy az igény, jelentős a válaszként adott érzelmi rezonancia. Így az autoritás (egyik) legfőbb forrásává az értünk, a közösségért való cselekvés tehető. Orbán Viktor és a Fidesz, Lánczi András szavaival élve, rendkívül jól érzékeli, jól tudja, mi az a néplélek. A társadalmi igényeket meglovagolva politikai elismertséget, közvetetten politikai sikert farag belőle.
 |
| A pártok népszerűsége 2013-tól napjainkig. Egyértelmű a Fidesz dominanciája. (forrás: Ipsos.hu) |
Ugyanez már nem mondható el a korábbi Összefogás már említett szereplőiről. Többek között azért, mert nemhogy a velük egyet nem értő, még a saját szavazói körükben sem tudják kivívni a tiszteletet. Hogyan is vívhatnák ki, mikor a közelében sincsenek a Fidesz tehetségének a társadalmi igényekre való reagálásában? De ami fontosabb, hogyan is tudnák elhitetni önnön magukról, hogy a közösségért küzdenek, amikor a választópolgár folyton-folyvást csak azt láthatja, hogy egymással (cica)harcolnak? Itt sem fogamaznék meg értékítéletet a baloldalon zajló meccsekről. Csupán azt állítom, hogy ezek súlyosan aláássák a tiszteletet a szavazókban.
 |
| A díszlet nem elég a tisztelet kivívásához (forrás: mno.hu) |
Ami látható, hogy a kormányváltásra legesélyesebb baloldali pártok évek óta súlyos autoritásdeficittel küzdenek. Amíg e problémát nem sikerül megoldaniuk, addig az oly sokat emlegetett hitelességi válságot sem fogják tudni hatásosan kezelni. Ha az ellenzéki erők újra komolyan vehetővé akarnak válni, a mostaninál jóval erősebb alapokat kell hozzá lefektetniük. Erre az önkormányzati választások után lesz még három és fél évük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése