Szavazzunk-e 2014-ben?

    Nemrég egy elég szomorú adatra lettem figyelmes. A mai magyarok több, mint 50%-a a jelen gondolatai és érzései alapján nem menne el szavazni 2014-ben. Persze ez nem újkeletű dolog. Mindig is voltak és lesznek a politikától még a választás szintjén is elhatárolódók. Ám nem mindegy, hogy milyen a szavazók és a nem szavazók aránya.

    Szavazzunk-e 2014-ben? Egyáltalán szavazzunk-e bármikor is? Szavazzunk-e azokra, akiket utálunk (gyűlölünk), főleg akkor, ha joggal tesszük? Én felelőtlenségnek tartom már e kérdések felvetését is! Hiszen szavazni véleményem szerint állampolgári kötelességünk. A demokratikus szavazáson való részvétel alapvető politikai jogunk (tekintsünk most el attól a vitától, hogy a külhoni magyarok körül kialakult helyzet milyen fényt vetít előre a 2014-es választásokra). Megszenvedtünk érte! Harcoltunk érte! Nem is egyszer! A rendszerváltáskor sikerült végre elérnünk az áhított általános, egyenlő, titkos szavazati jogot, nagyon remélem, hogy hosszú időre. Ne hagyjuk veszni azt, amiért előző generációk sora senyvedett rabságban, elnyomásban, diktatúrában. Ne hagyjuk veszni azt, amiért eleink oly nagy hévvel küzdöttek 1848-49-ben vagy 1956-ban. S ez csak két példa a sok közül...

    Én megértem a politikából kiábrándult embereket, tényleg! Megértem azokat, akik azt mondták: Gyurcsány takarodj! Vagy akik most azt mondják: Orbán takarodj! És megértem azt is, ha valaki azért nem akar elmenni szavazni, mert kiábrándult a politikából, mert nem talál olyan hiteles pártot és/vagy politikust, akire teljes szívvel tudná leadni a voksát.

    Ahogy egyre többet és többet foglalkozom a politikával - például ennek a blognak a kapcsán -, egyre jobban kezdem meglátni és felfogni, hogy mennyi szenny és mocsok fog rám várni, ha tényleg ennek szeretném szentelni az elkövetkezendő éveimet. De egyelőre nem bánom. Miért? Mert egyrészt izgalmasnak tartom (minden negatívuma ellenére is), másrészt ez alakítja az életünket. Tehát fontos dolog, amit fontos emberek csinálnak, aminek tanulmányozásával megéri időt tölteni. Akár tetszik, akár nem, a sorsunk közvetlenül nem rajtunk, kisembereken múlik. Nem mi ülünk az Országházban, nem mi hozzuk a törvényeket, nem mi írunk alá nemzetközi szerződéseket. Lehet utálkozni, finnyáskodni, ócsárolni, hogy a politika milyen mocskos műfaj, milyen gerinctelen emberek vannak felelős pozíciókban. De ha mi, a választók ölbe tett kézzül csak külső szemlélők maradunk ahelyett, hogy jobbá igyekeznénk tenni az országot a saját meggyőződésünk alapján leadott voksunkkal, akkor az egésznek semmi értelme. Akkor hagyjuk a francba az egészet, mondjuk meg a politikusoknak, hogy figyeljetek, nem érdekeltek minket, oldjátok meg egymást között a választást. Négy évente állapodjatok meg abban, hogy melyik párt kerüljön hatalomra; nekünk úgyis mindegy, hogy ki teszi tönkre az országot...

 

    Persze ez eltúlzott, nem reális jövőkép, de a lényeget érzékelteti. Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy a politika iránti ellenszenvünk miatt ne éljünk a választójogunkkal. Hiszen így a saját magunkról való rendelkezést mulasztjuk el, ami pedig hatalmas felelőtlenség! Nem kell, hogy az ember szeresse a politikát. Nem kell, hogy szeresse a pártokat és a politikusokat. Még az sem kell, hogy ő maga csináljon egy tisztességes, hozzáértő pártot, ami felvirágoztathatná az országot (bár ez is egy alternatíva!). De legyen benne annyi felelősségérzet és tudatosság, hogy legalább a sok rossz közül a legkisebbnek ajándékozza a szavazatát. Ezt hívják állampolgári tudatosságnak, amiből sajnos elég nagy hiányt szenvedünk ma Magyarországon...

A trafikbotrány, meg ami mögötte van

    A trafikpályázatok kapcsán kirobbant botrány a Fidesz egyik legamatőrebb húzása volt, ami ugyanakkor remekül rávilágít a párt belső működési problémáira.

     2012. szeptember 11-én fogadta el az Országgyűlés a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényt. Ennek értelmében a fiatalok dohányzásának visszaszorítása kiemelt közegészségügyi cél, aminek elérésére a dohánytermékek széleskörű beszerezhetőségének csökkentése, a dohánytermékek megjelenésének korlátozása szükséges. (Zárójelben jegyzem meg, hogy maga az elv jó, de a megvalósítása kivitelezhetetlen. A dohányos, legyen az akármilyen korú, ilyen-olyan úton úgyis hozzá fog jutni a cigarettájához.) Ennek szellemében hirdették meg a dohánytermékek árusítására vonatkozó koncessziós pályázatokat. Ez azt jelenti, hogy a dohánytermékek árusításának állami monopóliumát az állam külön díjazás ellenében átengedi a pályázat nyerteseinek.

    Április végén hozták nyilvánosságra a nyertesek névsorát, ami hatalmas port kavart. Hajmeresztő történetek tömkelege lepte el a közösségi oldalakat, blogok létesültek a trafikmutyik feltérképezésére. Hozzá nem értő, fideszközeli emberek sokasága nyerte el a 20 évre szóló koncessziót, míg a több évtizede a szakmában dolgozó, becsületes, mindennap keményen gürcölő vállalkozók, családok búcsút inthetnek ebbéli jövedelemforrásuknak. Persze vétek lenne azt mondani, hogy csak a kormánypárthoz valahogyan kapcsolható emberek, csalók nyertek volna. Egész biztosan voltak a nyertesek között a baloldalhoz köthető, illetve magas szakértelmű és magas színvonalú pályázatot beadó trafikosok. Ám ezek aránya az eddig ismert részletek alapján nem ad okot arra, hogy egy tisztességtől csillogó-villogó elbírálásról beszéljünk.

    A korrektség fenntartani kívánt látszatát továbbrontja a trafiktörvény utólagos módosítása. A Lázár János által csütörtökön (április 25.) benyújtott javaslat a dohánytermékek értékesítésének kulcsát, az árrést az eddig 3-4%-ról 10%-ra emelné, hogy azoknak a trafikosoknak a megfelelő jövedelme is biztosítva legyen, akik elsősorban (vagy kizárólag) a dohánytermékek forgalmazásából kívánják bevételeiket biztosítani. Mindez persze a koncessziós pályázati eredmények kihirdetése után került szóba. Sok trafikos foghatja most a fejét, akik azért nem adtak be pályázatot, mert nem tartották elég jövedelmezőnek a koncessziót. Lázár erre úgy reagált, hogy ő februárban már említette, hogy a kormány erre készül. Ugyan, ki emlékszik arra, hogy valamikor februárban erről beszélt Lázár úr? Nem az lett volna a tisztességes, mind a potenciális pályázókkal, mind saját magával szemben, ha az erről szóló indítványát a pályáztatás lezárulta előtt adja be?... Ráadásul az árrés drasztikus emelése rövid távon elvezethet az 1000 Ft-os dobozonkénti árhoz (ha dohányos lennék, ezt kikérném magamnak). Ez pedig a feketepiac fellendüléséhez vezethet. Ennek ellenére Orbán Viktor nem állna meg itt, még hozzácsapna a 10-hez 2%-ot.

    Több fideszes választókerületi elnök is beszámolt arról, hogy "faékszerű" ukázt kapott munkatársaikon keresztül vagy a frakcióvezetőtől, Rogán Antaltól, vagy a már említett, a miniszterelnökséget vezető államtitkártól, Lázár Jánostól. A választókerületi vezetők előzetesen véleményezhették a hatályuk alá tartozó pályázókat a kézhez kapott listák alapján, amihez Rogán és Lázár emberei szóban csatoltak egy nem hivatalos felsőbb utasítást, hogy a fideszesek nyugodtan nyerhetnek, de MSZP-sek és Jobbikosok semmiképp se. Hozzá kell tennünk, hogy a választókerületi vezetőknek (elmondásaik szerint) végtelenül egyszerű szempontok alapján, igen rövid határidőn belül kellett megtenniük ajánlásaikat, amiket sokszor nem is vettek figyelmbe, ha az a tényleges döntéshozóknak nem tetszett. Ez nálam kimeríti a hivatali visszaélés fogalmát (amit persze még bizonyítani kell, de erős gyanúperrel élek, hogy ezek nem légből kapott történetek).

    Ezt erősíti meg Hadházy Ákos, szekszárdi fideszes képviselő HVG-nek adott interjúja. Amikor a riporter a pályázatokat véleményező frakcióülésről kérdezte a helyi képviselőt, ő ezt válaszolta: "A frakciótagok voltak jelen, és a végén a polgármester, a választókerületi elnök szólt, hogy itt van a jelöltek listája. Kérte: nézzük meg, ki az, akit ismerünk és ki az, aki megfelelő jelölt lehet. Jómagam ezen meglepődtem. Azt lehetett tudni, hogy vannak lobbik, de hogy ennyire nyíltan történjen, azon meglepődtem. (...) Gyakorlatilag végigmentünk ezen a listán, megnéztük, ki ismeri a neveket, arról pedig, akit ismertünk, elmondtuk a véleményünket. Hogy ezután mi történt ezzel a listával, arról én már nem tudok." Azóta már ő is szembesült a végeredménnyel, amiről azt mondta, "hogy ez nem volt helyes eljárás".

Trafikkárosultak az NFM előtt

    A trafikkárosultak április utolsó napján adták át petíciójukat a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak (NFM), melyet Németh Lászlóné miniszternek címeztek. Ebben leírásra került, hogy a pályázat vesztesei követelik, hogy "hozzák nyilvánosságra a tender összes nyertes és vesztes pályázatát, a döntéskor figyelembe vett, de a kiírásban nem szereplő szempontrendszert, valamennyi feljegyzést, jegyzőkönyvet a pályázat elbírálásáról, továbbá a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. döntéselőkészítő anyagait, az elbírálásban részt vevő személyek, szakértők és tisztségviselők névsorát." (Forrás: ATV) Hogy ezt valaha is teljesíteni fogja-e a kormány, erősen kétséges. Főleg az információs törvény hétfőn (április 29.) elfogadott módosítása alapján, ami nehezebbé teszi a közérdekű adatokhoz való hozzáférést, s így még átláthatatlanabbá válnak az ezekhez kapcsolódó ügyletek. Bár hivatalosan e módosításnak semmi köze sincs a trafikbotrányhoz, de nem kell szerintem az összesküvés elméletek hívének lenni ahhoz, hogy joggal feltételezzük ennek az ellenkezőjét.

Hadházy Ákos, önkormányzati képviselő (forrás: HVG)

    És végezetül idézném Hadházy úr igencsak fontos szavait arra a kérdésre, hogy miért vállalta névvel és arccal a véleményét: "Én (...) arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Fidesznek hosszú távon azzal teszem a legjobbat, ha elmondom ezeket a dolgokat. (...) Meggyőződésem, hogy egy jól működő ellenzék alapvető szükséglet (...) bármilyen kormányhoz. Ha nincs ellenzék, akkor előbb-utóbb nem fogjuk tudni kontrollálni a saját döntéseinket, mert nem lesznek visszajelzések, hogy valami, amit teszünk, az rossz (...) A másik gond az, hogy a pártban belső ellenzék sincsen. Azért nincs, mert le fog csökkenni a parlamenti képviselők száma. Ezt tudják a jelenlegi képviselők is, ezért nyilvánvaló, hogy aki bármit szeretne tenni a jövőben is, döntéshozatali pozícióba szeretne kerülni, annak mindent el kell fogadnia. Igazi negatív véleményt nem várhatunk el tőlük. (...) Én azt gondolom, hogy a viták szükségszerű előfeltételei egy jó döntésnek. És nagyon sokszor azt látjuk a pártban, hogy 98 meg 100 százalékos döntések születnek. Ez valahogy nem helyes (...) Sok olyan döntést hoztunk – legalábbis itt helyben – amelyek szerintem nem voltak kellően átgondolva, és sokszor sajnos inkább egyéni érdekeket szolgáltak, mint a városét. Ilyen volt ez a trafikügy is. (...) A viták – akár időhiány, akár más miatt – nem zajlanak le, és ez nagyon rossz. (...) Amikor a kormányzást – akár helyi szinten is – átvettük, akkor megtehettük volna és megtehetnénk, hogy ezeket a vitákat lejátsszuk és átkapcsolunk a "demokrata irányítási módba." 

    Ennél szebben, azt hiszem, senki se tudta volna megfogalmazni, hogy mi a baj a Fidesszel. Lehet vitatkozni azon, hogy a Hadházy által említettek csak a lokális döntéshozatalban vannak-e így, vagy hogy mennyi valóban tisztességtelen ember foglal helyet a kormánypárt sorain belül. Már az, hogy ez szóba kerül, hogy egy elkötelezett konzervatív képviselő rászánja magát egy ilyen nyilatkozatra, jelzi, hogy közel sem minden olyan szépséges tündérmese a kormánypárton belül, ahogy azt a Fidesz nagy politikusai hangoztatják.