2013. május 1., szerda

A trafikbotrány, meg ami mögötte van


    A trafikpályázatok kapcsán kirobbant botrány a Fidesz egyik legamatőrebb húzása volt, ami ugyanakkor remekül rávilágít a párt belső működési problémáira.


     2012. szeptember 11-én fogadta el az Országgyűlés a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényt. Ennek értelmében a fiatalok dohányzásának visszaszorítása kiemelt közegészségügyi cél, aminek elérésére a dohánytermékek széleskörű beszerezhetőségének csökkentése, a dohánytermékek megjelenésének korlátozása szükséges. (Zárójelben jegyzem meg, hogy maga az elv jó, de a megvalósítása kivitelezhetetlen. A dohányos, legyen az akármilyen korú, ilyen-olyan úton úgyis hozzá fog jutni a cigarettájához.) Ennek szellemében hirdették meg a dohánytermékek árusítására vonatkozó koncessziós pályázatokat. Ez azt jelenti, hogy a dohánytermékek árusításának állami monopóliumát az állam külön díjazás ellenében átengedi a pályázat nyerteseinek.




    Április végén hozták nyilvánosságra a nyertesek névsorát, ami hatalmas port kavart. Hajmeresztő történetek tömkelege lepte el a közösségi oldalakat, blogok létesültek a trafikmutyik feltérképezésére. Hozzá nem értő, fideszközeli emberek sokasága nyerte el a 20 évre szóló koncessziót, míg a több évtizede a szakmában dolgozó, becsületes, mindennap keményen gürcölő vállalkozók, családok búcsút inthetnek ebbéli jövedelemforrásuknak. Persze vétek lenne azt mondani, hogy csak a kormánypárthoz valahogyan kapcsolható emberek, csalók nyertek volna. Egész biztosan voltak a nyertesek között a baloldalhoz köthető, illetve magas szakértelmű és magas színvonalú pályázatot beadó trafikosok. Ám ezek aránya az eddig ismert részletek alapján nem ad okot arra, hogy egy tisztességtől csillogó-villogó elbírálásról beszéljünk.

    A korrektség fenntartani kívánt látszatát továbbrontja a trafiktörvény utólagos módosítása. A Lázár János által csütörtökön (április 25.) benyújtott javaslat a dohánytermékek értékesítésének kulcsát, az árrést az eddig 3-4%-ról 10%-ra emelné, hogy azoknak a trafikosoknak a megfelelő jövedelme is biztosítva legyen, akik elsősorban (vagy kizárólag) a dohánytermékek forgalmazásából kívánják bevételeiket biztosítani. Mindez persze a koncessziós pályázati eredmények kihirdetése után került szóba. Sok trafikos foghatja most a fejét, akik azért nem adtak be pályázatot, mert nem tartották elég jövedelmezőnek a koncessziót. Lázár erre úgy reagált, hogy ő februárban már említette, hogy a kormány erre készül. Ugyan, ki emlékszik arra, hogy valamikor februárban erről beszélt Lázár úr? Nem az lett volna a tisztességes, mind a potenciális pályázókkal, mind saját magával szemben, ha az erről szóló indítványát a pályáztatás lezárulta előtt adja be?... Ráadásul az árrés drasztikus emelése rövid távon elvezethet az 1000 Ft-os dobozonkénti árhoz (ha dohányos lennék, ezt kikérném magamnak). Ez pedig a feketepiac fellendüléséhez vezethet. Ennek ellenére Orbán Viktor nem állna meg itt, még hozzácsapna a 10-hez 2%-ot.

    Több fideszes választókerületi elnök is beszámolt arról, hogy "faékszerű" ukázt kapott munkatársaikon keresztül vagy a frakcióvezetőtől, Rogán Antaltól, vagy a már említett, a miniszterelnökséget vezető államtitkártól, Lázár Jánostól. A választókerületi vezetők előzetesen véleményezhették a hatályuk alá tartozó pályázókat a kézhez kapott listák alapján, amihez Rogán és Lázár emberei szóban csatoltak egy nem hivatalos felsőbb utasítást, hogy a fideszesek nyugodtan nyerhetnek, de MSZP-sek és Jobbikosok semmiképp se. Hozzá kell tennünk, hogy a választókerületi vezetőknek (elmondásaik szerint) végtelenül egyszerű szempontok alapján, igen rövid határidőn belül kellett megtenniük ajánlásaikat, amiket sokszor nem is vettek figyelmbe, ha az a tényleges döntéshozóknak nem tetszett. Ez nálam kimeríti a hivatali visszaélés fogalmát (amit persze még bizonyítani kell, de erős gyanúperrel élek, hogy ezek nem légből kapott történetek).

    Ezt erősíti meg Hadházy Ákos, szekszárdi fideszes képviselő HVG-nek adott interjúja. Amikor a riporter a pályázatokat véleményező frakcióülésről kérdezte a helyi képviselőt, ő ezt válaszolta: "A frakciótagok voltak jelen, és a végén a polgármester, a választókerületi elnök szólt, hogy itt van a jelöltek listája. Kérte: nézzük meg, ki az, akit ismerünk és ki az, aki megfelelő jelölt lehet. Jómagam ezen meglepődtem. Azt lehetett tudni, hogy vannak lobbik, de hogy ennyire nyíltan történjen, azon meglepődtem. (...) Gyakorlatilag végigmentünk ezen a listán, megnéztük, ki ismeri a neveket, arról pedig, akit ismertünk, elmondtuk a véleményünket. Hogy ezután mi történt ezzel a listával, arról én már nem tudok." Azóta már ő is szembesült a végeredménnyel, amiről azt mondta, "hogy ez nem volt helyes eljárás".


Trafikkárosultak az NFM előtt
    A trafikkárosultak április utolsó napján adták át petíciójukat a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak (NFM), melyet Németh Lászlóné miniszternek címeztek. Ebben leírásra került, hogy a pályázat vesztesei követelik, hogy "hozzák nyilvánosságra a tender összes nyertes és vesztes pályázatát, a döntéskor figyelembe vett, de a kiírásban nem szereplő szempontrendszert, valamennyi feljegyzést, jegyzőkönyvet a pályázat elbírálásáról, továbbá a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. döntéselőkészítő anyagait, az elbírálásban részt vevő személyek, szakértők és tisztségviselők névsorát." (Forrás: ATV) Hogy ezt valaha is teljesíteni fogja-e a kormány, erősen kétséges. Főleg az információs törvény hétfőn (április 29.) elfogadott módosítása alapján, ami nehezebbé teszi a közérdekű adatokhoz való hozzáférést, s így még átláthatatlanabbá válnak az ezekhez kapcsolódó ügyletek. Bár hivatalosan e módosításnak semmi köze sincs a trafikbotrányhoz, de nem kell szerintem az összesküvés elméletek hívének lenni ahhoz, hogy joggal feltételezzük ennek az ellenkezőjét.


Hadházy Ákos, önkormányzati képviselő (forrás: HVG)
    És végezetül idézném Hadházy úr igencsak fontos szavait arra a kérdésre, hogy miért vállalta névvel és arccal a véleményét: "Én (...) arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Fidesznek hosszú távon azzal teszem a legjobbat, ha elmondom ezeket a dolgokat. (...) Meggyőződésem, hogy egy jól működő ellenzék alapvető szükséglet (...) bármilyen kormányhoz. Ha nincs ellenzék, akkor előbb-utóbb nem fogjuk tudni kontrollálni a saját döntéseinket, mert nem lesznek visszajelzések, hogy valami, amit teszünk, az rossz (...) A másik gond az, hogy a pártban belső ellenzék sincsen. Azért nincs, mert le fog csökkenni a parlamenti képviselők száma. Ezt tudják a jelenlegi képviselők is, ezért nyilvánvaló, hogy aki bármit szeretne tenni a jövőben is, döntéshozatali pozícióba szeretne kerülni, annak mindent el kell fogadnia. Igazi negatív véleményt nem várhatunk el tőlük. (...) Én azt gondolom, hogy a viták szükségszerű előfeltételei egy jó döntésnek. És nagyon sokszor azt látjuk a pártban, hogy 98 meg 100 százalékos döntések születnek. Ez valahogy nem helyes (...) Sok olyan döntést hoztunk – legalábbis itt helyben – amelyek szerintem nem voltak kellően átgondolva, és sokszor sajnos inkább egyéni érdekeket szolgáltak, mint a városét. Ilyen volt ez a trafikügy is. (...) A viták – akár időhiány, akár más miatt – nem zajlanak le, és ez nagyon rossz. (...) Amikor a kormányzást – akár helyi szinten is – átvettük, akkor megtehettük volna és megtehetnénk, hogy ezeket a vitákat lejátsszuk és átkapcsolunk a "demokrata irányítási módba." 

    Ennél szebben, azt hiszem, senki se tudta volna megfogalmazni, hogy mi a baj a Fidesszel. Lehet vitatkozni azon, hogy a Hadházy által említettek csak a lokális döntéshozatalban vannak-e így, vagy hogy mennyi valóban tisztességtelen ember foglal helyet a kormánypárt sorain belül. Már az, hogy ez szóba kerül, hogy egy elkötelezett konzervatív képviselő rászánja magát egy ilyen nyilatkozatra, jelzi, hogy közel sem minden olyan szépséges tündérmese a kormánypárton belül, ahogy azt a Fidesz nagy politikusai hangoztatják.