Egy velejéig mocskos történet, a Portik-Laborc ügy

    Április 22-én látott napvilágot az első konkrétum a rendszerváltás utáni időszak egyik leghajmeresztőbb mocskáról. Ekkor jelent meg a hír, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal megszüntette a Portik Tamás és Laborc Sándor találkozói ügyében keletkezett iratok titkosságát. Erről azután döntött az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága, hogy a Gálszécsy András volt titokminiszter vezette szakértői bizottság jelentése nemzetbiztonságilag kockázatmentesnek minősítette az említett dokumentumok felfedését. A nyilvánosság elé tárt ügyirat egyelőre csak anonimizált formában érhető el.

    2008 júniusában találkozott egymással a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) akkori főigazgatója, Laborc Sándor és a magyar alvilág egyik emblematikus figurája, Portik Tamás.  

    Portik Tamásról elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy a '90-es években két társával (Drobilich Gábor, Ferencsik Attila) együtt hozta létre az Energol Rt.-t, ahol óriási összegeket öltek a szervezett gazdasági bűnözés egyes ágaiba, főleg az olajkereskedelmbe. Olajszőkítés, hamis iratokkal forgalomba hozott gázolajkészletek, az olajpiac szereplőinek terrorizálása: így működtették a hatalmas nyereséget hozó vállalatot. Ezenfelül Portikkal hozható összefüggésbe a '97-ben elkövetett Aranykéz utcai robbantás, melynek feltehetően ő lehetett a felbujtója. Ilyen emberrel ült le tárgyalni a 2000-es évek végén Laborc Sándor. Ehhez a hitelesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy akkor Portiknak nem volt semmilyen ügye a rendőrséggel. A korábbi tettei elévültek, így már nem lehetett jogerősen bíróság elé állítani.

 

Vajtó Lajos

    Portik Tamás az összekötője, Vajtó Lajos révén azért kereste fel az NBH-t, mert információkkal akart szolgálni a közhatalom és a szervezett bűnözés kapcsolatáról. Vajtó Lajos volt egykoron a Sportminisztérium szóvivője, alapítója volt a ma már ketrecharcnak nevezett küzdősport elődjét képviselő Magyarországi Utcai Harcosok Szövetségének, és "az egyik legjobb, legismertebb fővárosi szórakozóhely" portásaként is tevékenykedett. Ezen ténykedései során sok fontos, az alvilággal is összekapcsolható emberrel ismerkedett meg, köztük Portikkal. Vajtó a 2012. októberi nyilatkozatában elmondta, hogy Portik sportügyekben kereste fel őt 2007-2008 táján. Ekkor merült fel, hogy az alvilági bűnözőnek szüksége lenne egy összekötőre a már említett információk kiszivárogtatásának mikéntje kapcsán, amit Vajtó vállalt is. Először az akkori titkosszolgálati minisztert, Szilvásy Györgyöt kereste meg ez ügyben. Miért a titkosszolgálatot, s miért nem az ilyen ügyekben kompetens nyomozó szerveket? Mert Portik félt attól, hogy a rendőrség elfogatja, lecsukatja, meghurcolja. Túl azon, hogy amúgy sem ápolt baráti viszonyt a rendőrséggel, elmondása szerint pont a rendfenntartó szervekkel kapcsolatban voltak információi, többek között. 

    "Szilvásy úr azt mondta, hogy ő nem kívánja megítélni, hogy ezek az információk hasznosak-e és számottevők-e, ítélje meg az, akinek ez a dolga, szakember". (Részlet Vajtó nyilatkozatából.)

Szilvásy György

Szilvásy György ennek kapcsán azt mondta, hogy ez az NBH hatáskörébe tartozó ügy volt, amit oda kellett utalni, nevezetesen Laborc Sándorhoz, az NBH akkori főigazgatójához. Ezután operatív munka vette kezdetét, melybe Szilvásynak nem volt belelátása, ő csak a végeredményt volt hivatott megtekinteni. Így ahhoz, ami a Portik-Laborc találkozón/találkozókon elhangzott, semmi köze, és abban felelőssége nincs. Ennek kapcsán érdemes elmondani Földi László volt műveleti igazgató véleményét, aki szerint egy nagyon szigorú belső szabályozási rendszer van az NBH működésével kapcsolatban. Eszerint egy operatív akció mindig megtervezett és a lezárultával véleményezett. Ezekről minden esetben dokumentáció készül. Jelenleg az egyetlen dokumentáció egy hanganyag. De sem az operatív akció előkészítéséről, sem annak lezárásáról semmilyen információ nem áll egyelőre rendelkezésre. Tehát vagy dilettánsok magánakciójáról van szó, vagy egy kollektív hazugságról. Nem tudom, melyik az aggasztóbb.

    Az aggodalmamat tovább fokozza a szereplők által elmondottak és a hanganyag ellentétei. Haladjunk egyelőre tovább a találkozó résztvevőinek beszámolója alapján.

Portik Tamás

    Laborc Sándor, miután Portik a látóterébe került, Glemba Zoltán nyugalmazott ezredest, a kérdéses időpontban a 201-es főosztály vezetőjét bízta meg azzal, hogy hozza össze a találkozót. Glemba és Vajtó, miután felvették egymással a kapcsolatot, 2008 júniusában le is bonyolították az eseményt a II. kerületi Vadrózsa étteremben. A találkán jelen volt Laborc és Portik, valamint összekötőik, Glemba és Vajtó. Laborc, Glemba és Vajtó is azt állította a nyilatkozatában, hogy e megbeszélésen érdemi információk nem hangzottak el, csupán sejtelmes, semmitmondó utalások, könnyed puhatolózások. A mintegy egy órás beszélgetést követően Laborcék (Glemba elmondásai alapján) "nem láttak ebben fantáziát", így a Portik-ügy feledésbe merült.

    S akkor most jöjjenek az ellentmondások. (Ebben külön köszönet az ATV ide vonatkozó cikkének.)

    Ellentmondás van rögtön abban, hogy hányszor került sor találkára. Az ügy szereplői egyöntetűen úgy emlékeznek, hogy egyszer, s nem többször. Laborc Sándor: "Egyszer találkoztam valahol Budán, nyilvános helyen negyed magammal Portik Tamással." Ezzel szemben a nyilvánosságra hozott felvételek két megbeszélést rögzítettek, egy június 23-ait és egy 26-ait. A 26-ain hangzott el Laborc szájából, hogy: "A múltkori (találkozó) azért volt jó, mert csomó minden olyan, hogy valahogy összeraktuk a különböző puzzlekat." 

    Ide tartozik a kapcsolattartás mikéntje. Laborc a meghallgatáson azt állította, hogy "amennyiben bármi olyan jellegű dolog felmerül akár az ő részéről, akár a mi részünkről - ugye itt névjegykártyacsere nem volt, nekünk nem volt módunk, nincs is illetékességünk, hogy nyomozzunk bárki után, ezért amikor megkérdeztük, hogy hogyan tovább, azt mondta, hogy Vajtó Lajoson keresztül, bármi van, akkor vagy ő jelentkezik, vagy mi jelentkezünk. Erre nem került sor." Ezzel szemben a hanganyag tanúsága szerint Glemba adott egy telefonszámot Portiknak e célból. A szám működéséről ott, a helyszínen meg is bizonyosodtak. 

    Az Országgyűlés nemzetbiztonsági tanácsa előtt Laborc azt állította, hogy Portik semmi érdemi információt nem közölt velük. A felvételek tanúsága szerint azonban a főigazgató a megbeszélés után Glembának aranybányaként írta le mindazt, amit az alvilági figurából ki lehet szedni.

    Laborc a meghallgatásán többször is hangsúlyozta, hogy világosan tisztázta Portikkal, hogy a hivatal nem tud mit felajánlani, s nem szeretné, ha az NBH-n belül bármiféle kapcsolatépítés kezdődne el az alvilági körökkel. A hanganyag szerint azonban a főigazgató ezt mondta a bűnözőnek: "Mindenféleképpen egy ilyen interaktív kapcsolatot szeretnék kezdeményezni, ami ahhoz kell, hogy tényleg minél hosszabb távon tudjunk együttműködni."

    A meghallgatáson szóba került, hogy Portik Tamás baloldali elkötelezettsége ismert volt-e a főigazgató előtt. Laborc természetesen azt állította, hogy nem. Ám a felvételek szerint Portik a következőt mondta a találkozón: "Nekünk az lenne a dolgunk, hogy erősítsük meg a miniszterelnök urat (Gyurcsány Ferenc) a székében, vagy magában legalább az MSZP-t." 

Laborc Sándor

 
 
    A Portik-Laborc ügy kapcsán mindenképp el kell mondani, hogy a hangfelvételen nagyon súlyos kijelentések hangoznak el azzal kapcsolatban, hogy a jobboldali politikusokat hogyan keverné Portik különböző botrányokba. Történjen ez kábítószerrel, vagy azzal, hogy "kupiba" viszik őket. Portik: "Én magamtól is... csinálhatok ilyet a későbbiekben, mert a kuplerájban is érdekelt vagyok… magam is megoldhatom?... készüljön-e felvétel, például." Mindez azt a közös politikai célt szolgálta volna, hogy a 2010-es választásokat követően is az MSZP alakíthasson kormányt. (Itt merül fel az a kérdés, hogy vajon, amennyiben a hangfelvételek igazak, Laborc Sándor saját döntése nyomán, vagy az MSZP felsőbb köreiből érkező utasításra cselekedett-e. Ezzel részletesebben a következő bejegyzésemben fogok foglalkozni.) Ennek ismeretében tette fel Gulyás Gergely a kérdését, hogy szó volt-e az akkori ellenzéki politikusokra nézvést terhelő adatokról. Laborc természetesen azt mondta, hogy nem, és emlékezne rá, ha ilyen témában bárki tett volna kijelentés. 

    Akárhogy is nézzük, azt mindenképpen látnunk kell, hogy ez az ügy a velejéig bűzlik. Annyi mocsok halmozódott fel ennek kapcsán, hogy méltán lehetne pályázni vele a "Rendszerváltás utáni legundorítóbb ügylet" kitüntetésre. Hogy mi lesz ebből, kiderül-e valaha a teljes igazság, fene se tudja. De hogy nem lehet szemet hunyni felette, az biztos.

    (Természetesen a cikkben megjelenő kijelentések, melyeknek kapcsán a bíróság vizsgálódhat, nem tekinthetőek tényszerűnek mindaddig, amíg azt a bíróság jogerősen meg nem állapítja.)

Megállapodás a hallgatói szerződésről: előrelépés vagy sem?

    Április 17-én látott napvilágot a hallgatói szerződésről szóló megállapodás (ami hivatalosan, polgárjogi okokból kifolyólag már csak nyilatkozat). Az ezt tartalmazó nyilatkozatot a Felsőoktatási Kerekasztal valamennyi résztvevője - kormányoldalról Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (HÖOK), a Magyar Rektori Konferencia, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Magyar Üzleti Tanács - aláírta.

A Felsőoktatási Kerekasztal

    A megállapodás tartalmazza, hogy az egyetemi oktatásból kikerülők és állami finanszírozásban részesülők kötelező magyarországi munkavállalási ideje a képzési idő egyszerese lesz (kb. 3-6 év, képzéstől függően). Az első verzió szerint ez az idő a mostani duplája lett volna. Mindezt 20 év alatt kell ledolgoznia a munkavállalónak vagy a vállalkozónak. Amennyiben az állami támogatásban részesülő hallgató ezt nem kívánja megtenni, vissza kell fizetnie a képzése költségeit. A megállapodás értelmében e kötelezettség a különböző szakmacsoportoknál eltérő lesz.

A HaHa aktivistái 

    Vegyes érzéseim vannak a megállapodással kapcsolatban. Hiszen egyet tudok érteni Hallgatói Hálózattal (HaHa), ami azt mondja, hogy maga az elv elfogadhatatlan, ezért nem érdemes róla tárgyalni, egyszerűen el kell törölni. A hallgatói szerződés legnagyobb problémája, hogy erőszakkal kényszerít az itthoni munkavállalásra. Ez sérti a szabad munkavállalás jogát, és nem összegyeztethető az EU szabad munkaerő-áramlásának alapelvével sem. Én hiszek a demokráciában, hiszek abban, hogy egy jól működő országban nem kell szerződésekkel meg nyilatkozatokkal rábírni az ifjúságot a maradásra, és hiszek abban is, hogy egy rosszul működő országban, mint amilyen a mienk, sem kell ilyen eszközökhöz folyamodni.

    Van egy fennálló, súlyos társadalmi probléma, ez tény. A kivándorlás soha nem látott méreteket öltött hazánkban. Még '56 után sem volt ennyi az országot elhagyók száma. A Fidesz nagyon jól érzékelte a bajt, csak nem megfelelő eszközökkel nyúlt hozzá. Látta az okot és az okozatot, ám csak tüneti kezeléseket hajtott végre, a betegség forrását nem szüntetette meg.

Kiss Dávid

    A kivándorlóknak viszont csak egy szeletét adják a friss a diplomások. Hogy mekkora szeletét, arról lehet vitatkozni. Mindenesetre Kiss Dávid, a HÖOK elnökségi tagja az ATV Start című műsorában elmondta, hogy a Klinghammer István felsőoktatási államtitkár által prezentált adatok szerint a frissen egyetemet végzettek 95%-a vagy nem megy külfödre, vagy 1-2 éven belül visszajön. Ha ezeket az adatokat hitelesnek tekintjük, akkor az egész hallgatói szerződés körüli huzavona szinte jelentőségét veszti. Lehet azt mondani, hogy  nem is lesz olyan nagy változás a hallgatók életében, hogy az itthoni kötelező munkavállalás intézményét ne lehessen bevezetni. Jogosan merül fel azonban a kérdés, hogy akkor minek kellett egyáltalán kitalálni? Sőt mi több, alaptörvénybe foglalni! Vagy ha már bevezették, nem lett volna egyszerűbb visszaszívni az egészet, megnyugtatva ezzel a közvéleményt és pár jó pontot szerezni a Fidesz-táboron kívül is? Ahelyett a veszélyes játék helyett, hogy a Jobbiktól próbál meg a Fidesz potenciális szavazókat elcsábítani? Nem értem, mire volt jó így ez az egész hallgatói szerződés-röghözkötés-nyilatkozat mizzéria.

    De lépjünk túl ezen. Fogadjuk el, hogy márpedig a Fidesz mindenképp be akarja vezetni a hallgatói szerződést. Ebből a szempontból nagyon is örvendetes már a megállapodás ténye is, hát még annak részletei. Bár a hallgatók érdekeit képviselőknek nem sikerült rábírniuk a kormányoldalt, hogy inkább a probléma forrását igyekezzenek megszüntetni, ám így is sikerült elérniük azt, hogyha már mindenképp amputálni kell, legalább az térdből/könyökből történjen, ne tőből. Két nagyon fontos eseményt látok ebben a félsikertörténetben. Az egyik a diákmegmozdulások révén létrejött Felsőoktatási Kerekasztal, a másik Klinghammer István személye.

    A decemberi lázongások és tüntetések hatalmas figyelmet kaptak a médiában, így az emberek szemében is. A Fidesz beletenyerelt valamibe, ami akár véglegesíthette volna a 2014-es választásokon való vereségét. Ennek orvoslására több látszatintézkedés is született (pl. a tandíj és a keretszámok eltörlése, majd más néven való visszacsempészése). Ám talán az egyetlen valódi, és ennek megfelelően a leghatásosabb a Felsőoktatási Kerekasztal létrehozása volt január 11-én. Ennek köszönhetően indult meg végre a párbeszéd a konfliktusban álló felek között. Pontosan ez az, amire szükség lenne máshol is!

Klinghammer István

 
    Az érdemi párbeszéd megkezdéséhez azonban szükség volt egy hiteles, a felsőoktatáshoz közel álló szakértőre, aki meg tudja értetni magát a másik oldallal. Ezt kaptuk meg Klinghammer István felsőoktatási államtitkár február közepi kinevezésével, aki azelőtt az ELTE rektora is volt. Új ember, tiszta lap. Sokan nyugtalankodtak, hogy Klinghammer úr folytatni fogja a méltán közutálatnak örvendő elődje, Hoffman Rózsa példáját. Ám e félelmek szerencsére alaptalannak bizonyultak. Az új államtitkár nagy hévvel és nagy nyitottsággal vetette bele magát a munkába. Erről számoltak be többen is a vele tárgyalók közül. Bár bizonyos kérdésekben ő sem hajlandó engedni, de végre valaki olyan került a megfelelő pozícióba, aki konszenzusképes. Az ő személye hűtötte le annyira a kedélyeket, hogy érdemi tárgyalások vehessék kezdetüket.

    És végül eljutottunk idáig. Egy viszonylag korrekt, konszenzusos megoldásig. Sőt mi több, az április 17-ei közös nyilatkozat értelmében a Felsőoktatási Kerekasztal nem szűnik meg, hanem a jövőben továbbfolynak az egyeztetések a felsőoktatást érintő más kérdésekről is (pl. a felsőoktatás stratégiájának közös meghatározása, a képzési rendszer modernizálása, a finanszírozás mikéntje). Istenem, de jó látni ezt! Bár sok mindennek kellet történnie, sok mindent kellett elszenvednünk, de végre valahára van egy jól, de legalábbis jobban működő része a nagypolitikának. Ezt az együttműködési struktúrát kéne átültetni a politika minden egyes részterületére, legyen szó az egészségügyről, a nyugdíjról, az Európai Unióról, akármiről. Szerintem sokan összetennék a kezüket, ha ez megvalósulna.

Egy értelmetlen vita

    Április 17-én került megvitatásra az Európai Parlamentben (EP) a 4. alaptörvénymódosításunk ügye. Nagyszabású összecsapásnak indult, majd nem lett belőle más, mint alátámasztatlan vádak számba vétele.

    Az eredeti tervek szerint a plenáris ülés idejére elkészült volna az Európai Bizottság (EB) átfogó jelentése. Azonban nagyjából egy hete kiderült, hogy a brüsszeli testület valószínűleg nem fog tudni végezni a vizsgálatával, ami azt hivatott feltérképezni, hogy Magyarország 4. alaptörvénymódosításának rendelkezései ütköznek-e a hatályos európai uniós jogszabályokkal. Ennek hiányában érdemi vitát folytatni persze nem lehetett. Az ülés jelentőségét tovább csökkentette, hogy Orbán Viktor Margaret Thatcher temetésén vett részt a vita ideje alatt, s az EB véleményét sem az elnöke, José Manuel Barroso képviselte, hanem Viviane Reding uniós biztos.

    Ám az eseményt lefújni már nem lehetett, kénytelenek voltak az EP-s képviselők a mindenki által elismert szakértői vélemény nélkül, pusztán a saját jegyzeteikre támaszkodva belevágni a vitába. Meg is lett az eredménye.

Viviane Reding az EP ülésén (forrás: ATV)

 



    Az ülés erősen hajazott egy büntetőjogi eljárásra, azzal a különbséggel, hogy nem voltak bírák, s előzetes megegyezés alapján nem lehetett kérdéseket feltenni. (Ez utóbbit Szájer József, kormánypárti EP-s képviselőnk következetesen meg is szegte.) A szereposztás a következő: a vádlott Magyarország, annak 2/3-os többségű kormánya. A vádat képviseli az EP baloldali tömörülése, illetve Viviane Reding. További résztvevő a józan ítélőképességű jobboldali csoportosulás.

Guy Verhofstadt

 
    A vád a tárgyalás során nem csinált mást, mint felsorolta a vádpontokat, majd azokat ragozta hosszasan. Mást nem is tudott tenni, hiszen jogilag megalapozott érvek nem álltak rendelkezésére. Ám a vád liberális frakciójából felszólaló Guy Verhofstadt-ot ez nem akadályozta meg abban, hogy elkezdje ostorozni Magyarországot, s újfent kérje az atombombaként emlegetett 7. cikkely mielőbbi alkalmazását. Ennek értelmében megvonhatnák Magyarországtól akár az Európai Tanácsban birtokolt szavazati jogát is, ami példátlan (elsősorban) diplomáciai csapás lenne számunkra. Továbbá Verhofstadt szerint nem normális a megosztottság abban a kérdésben, hogy az alaptörvénymódosítás passzusai megszegik-e a jogállamiságot.
    Véleményem szerint ez az ő pozíciójában felelőtlen felszólalás volt. Utaltam már rá az "Elmúltnyolcévezésből" ötös bejegyzésem kapcsán, hogy szerintem ma Magyarországon jogállamról nem lehet beszélni, de én nem vagyok EP-s képviselő. Ellentétben Verhofstadt-tal. Egy politikus, egy hozzá hasonló nagykutya nem engedeheti meg magának azt a luxust, hogy pusztán a szubjektív véleménye alapján nyilvánuljon meg, pláne ilyen erős kijelentésekkel.

    A tárgyalás félidejében a vádlottat képviselő Szájer József a megbeszéltekkel ellentétben szót kért, s kérdést intézett a vádlók felé, hogy vajon tudják-e, hogy az általuk kárhoztatott módosítás alapján tudta megakadályozni a magyar bíróság a Nemzeti Érzelmű Motorosok Adj gázt! nevű antiszemita felvonulását. Ha így nem szegi meg a szabályokat, azt mondom, még érdemes is lett volna ezzel próbálkozni. Így viszont az eleve vert helyzetből induló Szájer csak olajat öntött a tűzre: Daniel Cohn-Bendit elfogadhatatlannak nevezte a közbeszólást, Hannes Swoboda, az EP szocialista frakciójának vezetője pedig nyomatékosan felszólította Szájeréket, hogy fejezzék be a Viviane Reding elleni hecckampányukat, ami az EU pittbulljának igyekszik beállítani az uniós biztost. Ha Verhofstadt felszólalása felelőtlen volt, akkor Szájeré még inkább. Ismét csak azt tudom mondani, hogy egy olyan felelős pozícióban, ahol valaki a saját országát képviseli, meg kéne tanulni hallgatni, ha az ország érdeke azt kívánja.

    A tárgyalás legszimpatikusabb résztvevője a jobboldal volt. (Leszámítva Morvai Krisztinát, aki a módosításon keresztül az EU-t támadta, a Jobbiktól megszokott hangnemben.) A jobboldali politikusok voltak azok, akik korrekt módon azt mondták, hogy gyerekek, nyugi. Először várjuk meg az Európai Bizottság és a Velencei Bizottság jelentését, s majd utána ítélkezzünk. Szerintünk sincs minden rendben Magyarországon, de azért legyünk már egy kicsit megfontoltabbak, kérem szépen...
    Az ülés végén Reding is hasonló véleményt fogalmazott meg. Majd a júniusra várható jelentések alapján kell dönteni az alkalmazandó eszközökről.

    Összességében tehát egy hangzatos kijelentésekkel teli vitán vagyunk túl, ahol csak a felszínt kapargatták meg, de az igazi csetepaté majd csak ezután várható. Mindenestre ízelítőt kaphattunk abból, ami a jövőben vár ránk, s ez nem ad túl sok okot a bizakodásra.

"Mindörökké Orbán, Ámen!"

    Április 16-án kezdett el terjedni a Facebookon az a kép, amin a Lányok és Asszonyok Orbán Viktorért Egyesület a miniszterelnök úr 50. születésnapja alkalmából hálaadó szentmisét szervez a budapesti Belvárosi Plébánián, ahova mindenkit szerettel várnak.

    Először azt hittem, ez csak valami vicc, egy fantomhír. Ilyen nem történhet meg ma Magyarországon. Aztán belegondoltam, s rájöttem, hogy talán mégis.

    Már a be nem jegyzett egyesület neve is árulkodó: Lányok és Asszonyok Orbán Viktorért Egyesület...     

    Akik ismernek, tudják, hogy empatikus vagyok az emberi különbözőséggel szemben, de ez azért már sok. Az még érthető, ha egyesek az Orbán Viktor iránti szimpátiájukat egy egyesület megalapításával is ki akarják fejezni, de hogy még szentmisét is rendezzenek a tiszteletére... A hír pikantériáját az adja, hogy ezt komolyan is gondolják. Nem tudom megérteni, hogy valakiben hogyan tenghet túl annyira akárki iránt a rajongása, hogy egy ilyen és ehhez hasonló esemény megrendezésének még csak a gondolata is felmerüljön a fejében. Ha ennyire imádja a miniszterelnök urat, csatlakozzon a CÖF-höz, menjen el Békemenetbe. De ne keverje bele az egyházat!

    

    Már hallom is lelki füleimmel, ahogy zengi az ájtatos tömeg: "Adjunk hálát Orbán Viktor úrnak, ki Magyarország élén végzett áldásos tevékenysége közben érte meg a fél évszázados kort. Mindörökké Orbán, Ámen!" 

    Túl azon, hogy nevetséges, ijesztő is. Úgy tenni, mintha Orbán Viktor lenne Isten, akinek hálát kell adni bármiért is. Nem, a templom maradjon az istentisztelet helye, s ne váljon a közszereplők reklámhelyévé, akár azok akaratán kívül is. A szekularizáció révén mára már szétválasztódott egymástól az állam és az egyház, s nem élünk egyelőre totalitárius diktatúrában sem, ahol a pártvezért kéne kötelességből imádni. A politika politika, az egyház meg egyház. Maradjunk ennél a szereposztásnál!

   E hír olvasása igazán vidám perceket okozott nekem. A nevetésen kívül mást nem is nagyon lehetett volna kezdeni vele. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy tényleg igaz az az elcsépelt mondás, hogy az emberi hülyeség határtalan.

"Elmúltnyolcévezésből" ötös

    Az utóbbi 3-4 évben az elmúlt nyolc év sajátos fogalommá nőtte ki magát a politikai életben. Mára a Fidesz napi szinten alkalmazott retorikai eszközévé és egyben fegyvérévé vált.

    Az elmúlt nyolc év alatt a 2002-től 2010-ig terjedő szocialista kormányzást értjük. Ez magába foglalja a 2004-ben lemondott Medgyessy Péter-féle, 2009-ben hasonló módon távozó Gyurcsány Ferenc-féle és a 2010-es választásokig hivatalban lévő Bajnai Gordon-féle kormányzást. Ezekben az években halmozódott fel drasztikusan az államadósságunk, ütött be a gazdasági világválság, került az ország csődközelbe és hangzott el a rendszerváltás utáni magyar politika egyik legőszintébb (bár nem a nyilvánosságnak szánt) megnyilatkozása, a gyurcsányi őszödi beszéd.
 
    A Fidesz ellenségkép kereső retorikáját ismerve borítékolható volt, hogy kitalálnak erre az időszakra egy összefoglaló elnevezést, amit előszeretettel fognak hangoztatni. Ez rendben is van. Hiszen annak a bizonyos nyolv évnek az alakulása valóban nem volt egy fáklyásmenet. Joggal lehetett mutogatni a szocialistákra, hogy mennyi mindent rontottak el, amit most Magyarország nagyszerű kormányának kell helyrehoznia. Mint amolyan mérgelődő szülő, aki kénytelen kifizetni az okozott kárt, amit a pici fia az iskolai ablak berúgásával okozott.

    De ahogy a szülő is megbocsájt a gyerekének és nem hánytorgatja fel tettét nap mint nap, úgy a Fidesz is felhagyhatna lassan az elmúltnyolcévezéssel. Az országházi viták során nem telik el óra, amikor valamilyen formában ne kerülne szóba az, hogy a csúnya szocik a nyolc évük alatt ezt meg azt is elszúrták, nem tettek semmit ennek meg annak a megoldása érdekében, nyolc év így, nyolc év úgy. Akkor is ez hangzik el, ha a szóban forgó kérdésre adott válaszban inkább azt kéne megfogalmazni, hogy a Fidesz mit ért el azon a területen. Hogy a sajtótájékoztatókról ne is beszéljünk. Már nagyon fárasztó... A Fidesz túl van a ciklusa 3/4-én, s még mindig ezzel van tele a Parlament? Komolyan?
 
    Persze lehetnek/vannak olyan, elsősorban gazdasági problémák, melyeknek a gyökere visszavezethető az elmúlt nyolc év intézkedéseihez, s ezek rendbehozatala tényleg nem végezhető el egyetlen ciklus alatt, s így joggal lehet mutogatni. De ahogy az MSZP-nek is megvoltak a saját maga bűnei, úgy a Fidesz-kormányzásnak is megvannak. A szocialisták eladósították az országot, a fideszesek pedig megölték a gazdasági növekedést, szétdúlták a jogállamot és a jogrendszert, csak hogy a két legnagyobb, záros határidőn belül helyrehozhatatlan vétküket említsem. Ezek után mit akar még a Fidesz?

    Ujjal mutogatni ahelyett, hogy mindenki elismerné a hibáját és közösen, párbeszéd útján, konszenzussal oldanák meg a problémákat? Ez a mai magyar politika legnagyobb rákfenéje. Pedig mennyivel élhetőbb ország is lehetne a miénk...

Fehéren-feketén, avagy hogyan ferdít a média

 
    Április 12-én a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ), a Századvég Alapítvány és a Mathias Corvinus Collegium (MCC) szervezésében került megrendezésre a Fehéren::Feketén - Felelősen a cigány-magyar együttélésről konferencia.

    A média emberei egyből felkapták a fejüket 1-2 elhangzó mondatra, s ha lehet, csak tovább rontották az amúgy sem rózsás helyzetet. Rasszista kijelentés, általános felháborodás, populista cikkek, gyalázkodó kommentek.
    De mi is történt valójában? A HVG szerint ez: http://hvg.hu/itthon/20130412_ciganysa_kereszteny_konferencia
    Lényegében ugyanígy tudósított az eseményről az Index és az ATV is.
    Amikor elolvastam a cikkeket, nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Inkább az előbbi felé hajlottam.

 

    Ugyanis én ott voltam ezen a konferencián, mint az MCC középiskolai programjának résztvevője. Végigültem azt a nagyjából 6 és fél órát, amíg tartott a program. Meghallgattam mind a 17 előadót. 17-et, amiből egyetlen eggyel foglalkozik lényegében a média, s megemlít még 1-2 nevet, akik elutasították a rasszista megnyilvánulást, vagy majd nyilatkozni fognak az ügyben.

Németh György

     A történet így nézett ki: Németh György, szociológus-közgazdász nagyjából öt perces beszéde elején hangsúlyozta, hogy provokatív lesz. Az ő meglátása szerint „a probléma gyökere az, hogy a cigányság ...önmagát elkülönítve, szemben a nyugati társadalmi értékrenddel próbálja meghatározni magát”. Végül hozzátette azt is, hogy úgy tekint a cigányokra, mint egyfajta bomlástermékre. Persze a kijelentés általános felháborodást keltett, amitől el kell határolódni. A HVG azonnal le is csapott a sztorira. Természetesen ezzel foglalkozni kell, nem ebben látom a problémát. 

    A gond az, hogy a közölt tudósításokban semmi más nincs. Pedig a konferencia sokkal többről szólt! Rengeteg nívós előadó foglalkozott a cigánykérdéssel, sokféle módon közelítve meg a problémát és a lehetséges megoldásokat. Nem kezdeném el ezeket részletezni, mert az olyan hosszúra nyúlna, hogy senki sem olvasná végig.  

    Hála a médiának mindebből annyi ragad meg a köztudatban, hogy elhangzott a cigányság bomlástermék kifejezés. A HVG-n, Indexen, ATV-n megjelenő cikkekből tájékozódók számára úgy fog tűnni, mintha másról sem szólt volna a konferencia, mint rasszista megjegyzésekről. Az égvilágon senki sem fog arról beszélni, hogy a 800 fős településen, Rozsályon hogyan oldották meg a cigánykérdést az önellátó falu modelljével, vagy hogy a nagypolitikának milyen változásokat kéne eszközölnie önmagán a hatékony roma integrációhoz.

    A másik gondom a populista célból megalkotott cikkek társadalmi hatása. A konferenciának a célja kifejezetten az volt, hogy ellentétes vélekedések kerüljenek ütköztetésre, hogy közösen gondolkodva, párbeszéd alapján kerüljünk közelebb egy konszenzusos megoldáshoz. Mert, hogy az egyik előadó, a korábbi romügyi helyettes államtitkár, Berki Judit elhangzott mondatát idézzem: "Párbeszéd nélkül nincs demokrácia!" Németh György ominózus mondata ezzel pont ellentétes hatású volt, hiszen értelmes párbeszédet ilyen szélsőséges megnyilvánulás után nem lehet folytatni.    

    Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogyha ő nem a probléma közös megoldását akarta elősegíteni, akkor mit? Pont ezt, ami most megy. A romakérdés a mai Magyarországon hatalmas feszültségek forrása, amibe beletenyerelve egy ehhez hasonló kijelentéssel fel lehet zavarni az állóvizet. Hála az egyoldalú tájékoztatásnak és a rövid úton magas olvasottságot hozó publikációknak gyalázkodó kommentek tömegei lepték el az arra alkamas felületeket. Szapulnak ott mindenkit, Németh Györgyöt, az egyházat, a papokat, a szervezőket, s bizony a cigányokat is. Nemhogy csökkenne a társadalmi feszültség, ahogy az a konferencia célja lett volna, épphogy nő. 

    Németh György véleménye a témáról a cigányság bomlástermékké való nyilvánítása nélkül is érthető lett volna, de biztos nem került volna bele a hírekbe egy ilyen felesleges, csak a feszültségkeltést szolgáló retorikai sallang nélkül. Amikor a hírportálok ilyen felületesen csak a botrányra vadásznak, a Németh György-féléknek tesznek szívességet.

    Tudtam eddig is, hogy a média felelőtlenül elferdíti a valóságot a saját maga céljából, mégha csak úgy is, hogy nem mond el mindent. Viszont most először tapasztaltam meg testközelből e jelenséget. Dühítő és elszomorító egyszerre. S még csodálkozunk, hogy nem jutunk előbbre?

Bajnai, a Szürke Gordon

    Mintegy fél évvel ezelőtt úgy tűnt, megvan Orbán Viktor potenciális riválisa a politikai életbe visszatérő Bajnai Gordon személyében. Látványos színrelépés, hatásos felszólalás, nagy elvárások, majd jelentős (bár még nem végleges) visszaesés a kezdeti sikerekhez képest. Így foglalható össze röviden az Együtt 2014 eddigi pályafutása. De mi ennek az oka?

    Politológusok, hivatásos elemzők vizsgálták a kérdést, s sokan a következő eredményre jutottak: volt egy felettébb szembetűnő fellépés 2012. október 23-án, ami sokakban reményt keltett. A kormányváltást akarók jó része azt látta, hogy végre van egy energikus, régi/új hatalmi szerveződés, egy szakmai ellenzéki alternatíva, élén a hozzáértő, miniszterelnöki pozícióra esélyes Bajnai Gordonnal. Ám az impozáns visszatérést követően Bajnaiék megtorpantak, fájdalmasan hosszú hónapokig alig lehetett róluk hallani, saját magukkal voltak elfoglalva, ezzel eloltva az általános várakozás feltörő lángjait.

    Ám mindez a 2013-as esztendőről már nem mondható el. Elkezdődtek az ellenzéki kerekasztal- tárgyalások, amin bizonyos formában az Együtt 2014 is részt vett. Az évértékelő beszédek sorozatát Bajnai beszéde nyitotta meg. A média is jóval többet foglalkozik a szervezettel, egyre több és több nyilatkozatuk kap egyre nagyobb figyelmet. S ami a legfontosabb, márciusban végre önálló párttá alakult az Együtt 2014. Sőt, egyből szövetséget is kötött az LMP-ből kiváló Párbeszéd Magyarországgal (PM). Mindezek ellenére a közvélemény-kutatások jelenleg egyöntetűen 6-8%-ra teszik az Együtt 2014-PM Választási Szövetség támogatottságát a választásra jogosultak körében. Tehát egy most zajló választások során nem tudnának sok helyet szerezni az Országházban. 

    Persze a sikertelenség oka a Fidesz Bajnai ellen elkövetett karaktergyilkossági kísérlete, illetve a kormánypárt hónapok óta dédelgetett gyermeke, a rezsicsökkentés is, ami elnyom majd minden ellenzéki hangot, s amire az ellenzéki oldalon eddig nem tudtak megfelelő választ adni.

   

     Mégis felfedezhető egy tényező az Együtt 2014-PM Választási Szövetség eredménytelensége mögött, amiről szerintem méltatlanul kevés szó esik: maga Bajnai Gordon. Amikor október 23-án visszatért, beszédében (saját magához képest) igen erős, határozott, már-már forradalmi retorikát alkalmazott: "Az elmúlt két év... keserű ébredést hozott. A hazánk megint olyan hely lett, ahol utcára kell menni a jövőnkért és utcára kell menni a jogainkért. Ahol politizálnia kell annak is, aki csak egyszerű polgár, »civil« akar lenni. Politizálnom kell nekem is, nem tehetek másként. ...nem hagyhatjuk, hogy a sorsunkat már megint széthúzás, megosztás, korrupció, kisszerűség vagy ostobaság döntse el! Ennek a kormánynak mennie kell!" 

    Többek között ez, a tőle nem megszokott retorika segítette felfújni az Együtt 2014 iránti elvárások lufiját, amit aztán hagytak kipukkadni. Bajnai kapcsán bebizonyosodott, hogy nem képes megváltozni, marad ugyanaz a higgadt, a minden mást kiölő profizmus csapdájába esett közszereplő. Ha úgy tetszik, technokrata. Ez nem is lenne baj (a hasonló vonásokkal rendelkező Varga Mihály például kifejezetten szimpatikussá vált számomra a nemzetgazdasági miniszteri poszton), ha nem ő lenne az Együtt 2014 arca, s nem ő lenne Mesterházy Attila mellett a másik lehetséges ellenzéki miniszterelnök-jelölt. Ám a sajnálatos tény az, hogy Bajnai Gordon egyszerűen unalmas, egyénisége szürke. Nyilatkozataiban hideg profizmus nyilvánul meg, ami rövid távon rokonszenves lehet, hosszú távon azonban monotonná válhat sokak számára. Előre tudom, hogy mit és hogyan fog mondani. Tudom, hogy el fog hangzani a Remény Koalícója, a remény üzenete, a korszakváltás, az összefogás fontossága és az Orbán-Simicska rezsim. Ezek akár hatásos jelszavak is lehetnének a már javában tomboló kampány során, ha nem Szürke Gordon mondaná őket. Jó miniszterelnök lenne? Talán. Ehhez maga mellé tudja állítani az embereket és aktivizálni őket? Erősen kétlem... Hiányzik belőle az a  tömegmozgató karizma, ami a politikai sikeresség kulcsa.

Bajnai Gordon

    Persze jogosan merül fel az ellenvetés, hogy akadnak olyan, a médiában sokszor szereplő izgalmas, esetenként karakán egyéniségek is a környékén, akik karizmában sem szenvednek hiányt. Elég gondolnunk Juhász Péterre vagy azokra az új arcokra, akik PM-esként jelentek meg az Együtt 2014 háza táján: Dorosz Dávid, Szabó Rebeka, Szabó Tímea. De sajnos az Együtt 2014 neve Bajnai Gordonnal forrt össze. Az emberek tőle várnának olyan nyilatkozatokat, mint amiket az előbb említettek tesznek. A szomorú igazság az, hogy az Együtt 2014-PM Választási Szövetség sikerének útjában (a már említetteken túl) maga Bajnai Szürke Gordon áll. Így elég nehéz lesz kormányt, sőt mi több, korszakot váltani...