Egy értelmetlen vita

    Április 17-én került megvitatásra az Európai Parlamentben (EP) a 4. alaptörvénymódosításunk ügye. Nagyszabású összecsapásnak indult, majd nem lett belőle más, mint alátámasztatlan vádak számba vétele.

    Az eredeti tervek szerint a plenáris ülés idejére elkészült volna az Európai Bizottság (EB) átfogó jelentése. Azonban nagyjából egy hete kiderült, hogy a brüsszeli testület valószínűleg nem fog tudni végezni a vizsgálatával, ami azt hivatott feltérképezni, hogy Magyarország 4. alaptörvénymódosításának rendelkezései ütköznek-e a hatályos európai uniós jogszabályokkal. Ennek hiányában érdemi vitát folytatni persze nem lehetett. Az ülés jelentőségét tovább csökkentette, hogy Orbán Viktor Margaret Thatcher temetésén vett részt a vita ideje alatt, s az EB véleményét sem az elnöke, José Manuel Barroso képviselte, hanem Viviane Reding uniós biztos.

    Ám az eseményt lefújni már nem lehetett, kénytelenek voltak az EP-s képviselők a mindenki által elismert szakértői vélemény nélkül, pusztán a saját jegyzeteikre támaszkodva belevágni a vitába. Meg is lett az eredménye.

Viviane Reding az EP ülésén (forrás: ATV)

 



    Az ülés erősen hajazott egy büntetőjogi eljárásra, azzal a különbséggel, hogy nem voltak bírák, s előzetes megegyezés alapján nem lehetett kérdéseket feltenni. (Ez utóbbit Szájer József, kormánypárti EP-s képviselőnk következetesen meg is szegte.) A szereposztás a következő: a vádlott Magyarország, annak 2/3-os többségű kormánya. A vádat képviseli az EP baloldali tömörülése, illetve Viviane Reding. További résztvevő a józan ítélőképességű jobboldali csoportosulás.

Guy Verhofstadt

 
    A vád a tárgyalás során nem csinált mást, mint felsorolta a vádpontokat, majd azokat ragozta hosszasan. Mást nem is tudott tenni, hiszen jogilag megalapozott érvek nem álltak rendelkezésére. Ám a vád liberális frakciójából felszólaló Guy Verhofstadt-ot ez nem akadályozta meg abban, hogy elkezdje ostorozni Magyarországot, s újfent kérje az atombombaként emlegetett 7. cikkely mielőbbi alkalmazását. Ennek értelmében megvonhatnák Magyarországtól akár az Európai Tanácsban birtokolt szavazati jogát is, ami példátlan (elsősorban) diplomáciai csapás lenne számunkra. Továbbá Verhofstadt szerint nem normális a megosztottság abban a kérdésben, hogy az alaptörvénymódosítás passzusai megszegik-e a jogállamiságot.
    Véleményem szerint ez az ő pozíciójában felelőtlen felszólalás volt. Utaltam már rá az "Elmúltnyolcévezésből" ötös bejegyzésem kapcsán, hogy szerintem ma Magyarországon jogállamról nem lehet beszélni, de én nem vagyok EP-s képviselő. Ellentétben Verhofstadt-tal. Egy politikus, egy hozzá hasonló nagykutya nem engedeheti meg magának azt a luxust, hogy pusztán a szubjektív véleménye alapján nyilvánuljon meg, pláne ilyen erős kijelentésekkel.

    A tárgyalás félidejében a vádlottat képviselő Szájer József a megbeszéltekkel ellentétben szót kért, s kérdést intézett a vádlók felé, hogy vajon tudják-e, hogy az általuk kárhoztatott módosítás alapján tudta megakadályozni a magyar bíróság a Nemzeti Érzelmű Motorosok Adj gázt! nevű antiszemita felvonulását. Ha így nem szegi meg a szabályokat, azt mondom, még érdemes is lett volna ezzel próbálkozni. Így viszont az eleve vert helyzetből induló Szájer csak olajat öntött a tűzre: Daniel Cohn-Bendit elfogadhatatlannak nevezte a közbeszólást, Hannes Swoboda, az EP szocialista frakciójának vezetője pedig nyomatékosan felszólította Szájeréket, hogy fejezzék be a Viviane Reding elleni hecckampányukat, ami az EU pittbulljának igyekszik beállítani az uniós biztost. Ha Verhofstadt felszólalása felelőtlen volt, akkor Szájeré még inkább. Ismét csak azt tudom mondani, hogy egy olyan felelős pozícióban, ahol valaki a saját országát képviseli, meg kéne tanulni hallgatni, ha az ország érdeke azt kívánja.

    A tárgyalás legszimpatikusabb résztvevője a jobboldal volt. (Leszámítva Morvai Krisztinát, aki a módosításon keresztül az EU-t támadta, a Jobbiktól megszokott hangnemben.) A jobboldali politikusok voltak azok, akik korrekt módon azt mondták, hogy gyerekek, nyugi. Először várjuk meg az Európai Bizottság és a Velencei Bizottság jelentését, s majd utána ítélkezzünk. Szerintünk sincs minden rendben Magyarországon, de azért legyünk már egy kicsit megfontoltabbak, kérem szépen...
    Az ülés végén Reding is hasonló véleményt fogalmazott meg. Majd a júniusra várható jelentések alapján kell dönteni az alkalmazandó eszközökről.

    Összességében tehát egy hangzatos kijelentésekkel teli vitán vagyunk túl, ahol csak a felszínt kapargatták meg, de az igazi csetepaté majd csak ezután várható. Mindenestre ízelítőt kaphattunk abból, ami a jövőben vár ránk, s ez nem ad túl sok okot a bizakodásra.