Mintegy fél évvel ezelőtt úgy tűnt, megvan Orbán Viktor potenciális riválisa a politikai életbe visszatérő Bajnai Gordon személyében. Látványos színrelépés, hatásos felszólalás, nagy elvárások, majd jelentős (bár még nem végleges) visszaesés a kezdeti sikerekhez képest. Így foglalható össze röviden az Együtt 2014 eddigi pályafutása. De mi ennek az oka?
Politológusok, hivatásos elemzők vizsgálták a kérdést, s sokan a következő eredményre jutottak: volt egy felettébb szembetűnő fellépés 2012. október 23-án, ami sokakban reményt keltett. A kormányváltást akarók jó része azt látta, hogy végre van egy energikus, régi/új hatalmi szerveződés, egy szakmai ellenzéki alternatíva, élén a hozzáértő, miniszterelnöki pozícióra esélyes Bajnai Gordonnal. Ám az impozáns visszatérést követően Bajnaiék megtorpantak, fájdalmasan hosszú hónapokig alig lehetett róluk hallani, saját magukkal voltak elfoglalva, ezzel eloltva az általános várakozás feltörő lángjait.
Ám mindez a 2013-as esztendőről már nem mondható el. Elkezdődtek az ellenzéki kerekasztal- tárgyalások, amin bizonyos formában az Együtt 2014 is részt vett. Az évértékelő beszédek sorozatát Bajnai beszéde nyitotta meg. A média is jóval többet foglalkozik a szervezettel, egyre több és több nyilatkozatuk kap egyre nagyobb figyelmet. S ami a legfontosabb, márciusban végre önálló párttá alakult az Együtt 2014. Sőt, egyből szövetséget is kötött az LMP-ből kiváló Párbeszéd Magyarországgal (PM). Mindezek ellenére a közvélemény-kutatások jelenleg egyöntetűen 6-8%-ra teszik az Együtt 2014-PM Választási Szövetség támogatottságát a választásra jogosultak körében. Tehát egy most zajló választások során nem tudnának sok helyet szerezni az Országházban.
Persze a sikertelenség oka a Fidesz Bajnai ellen elkövetett karaktergyilkossági kísérlete, illetve a kormánypárt hónapok óta dédelgetett gyermeke, a rezsicsökkentés is, ami elnyom majd minden ellenzéki hangot, s amire az ellenzéki oldalon eddig nem tudtak megfelelő választ adni.
Mégis felfedezhető egy tényező az Együtt 2014-PM Választási Szövetség eredménytelensége mögött, amiről szerintem méltatlanul kevés szó esik: maga Bajnai Gordon. Amikor október 23-án visszatért, beszédében (saját magához képest) igen erős, határozott, már-már forradalmi retorikát alkalmazott: "Az elmúlt két év... keserű ébredést hozott. A hazánk megint olyan hely lett, ahol utcára kell menni a jövőnkért és utcára kell menni a jogainkért. Ahol politizálnia kell annak is, aki csak egyszerű polgár, »civil« akar lenni. Politizálnom kell nekem is, nem tehetek másként. ...nem hagyhatjuk, hogy a sorsunkat már megint széthúzás, megosztás, korrupció, kisszerűség vagy ostobaság döntse el! Ennek a kormánynak mennie kell!"
Többek között ez, a tőle nem megszokott retorika segítette felfújni az Együtt 2014 iránti elvárások lufiját, amit aztán hagytak kipukkadni. Bajnai kapcsán bebizonyosodott, hogy nem képes megváltozni, marad ugyanaz a higgadt, a minden mást kiölő profizmus csapdájába esett közszereplő. Ha úgy tetszik, technokrata. Ez nem is lenne baj (a hasonló vonásokkal rendelkező Varga Mihály például kifejezetten szimpatikussá vált számomra a nemzetgazdasági miniszteri poszton), ha nem ő lenne az Együtt 2014 arca, s nem ő lenne Mesterházy Attila mellett a másik lehetséges ellenzéki miniszterelnök-jelölt. Ám a sajnálatos tény az, hogy Bajnai Gordon egyszerűen unalmas, egyénisége szürke. Nyilatkozataiban hideg profizmus nyilvánul meg, ami rövid távon rokonszenves lehet, hosszú távon azonban monotonná válhat sokak számára. Előre tudom, hogy mit és hogyan fog mondani. Tudom, hogy el fog hangzani a Remény Koalícója, a remény üzenete, a korszakváltás, az összefogás fontossága és az Orbán-Simicska rezsim. Ezek akár hatásos jelszavak is lehetnének a már javában tomboló kampány során, ha nem Szürke Gordon mondaná őket. Jó miniszterelnök lenne? Talán. Ehhez maga mellé tudja állítani az embereket és aktivizálni őket? Erősen kétlem... Hiányzik belőle az a tömegmozgató karizma, ami a politikai sikeresség kulcsa.
Többek között ez, a tőle nem megszokott retorika segítette felfújni az Együtt 2014 iránti elvárások lufiját, amit aztán hagytak kipukkadni. Bajnai kapcsán bebizonyosodott, hogy nem képes megváltozni, marad ugyanaz a higgadt, a minden mást kiölő profizmus csapdájába esett közszereplő. Ha úgy tetszik, technokrata. Ez nem is lenne baj (a hasonló vonásokkal rendelkező Varga Mihály például kifejezetten szimpatikussá vált számomra a nemzetgazdasági miniszteri poszton), ha nem ő lenne az Együtt 2014 arca, s nem ő lenne Mesterházy Attila mellett a másik lehetséges ellenzéki miniszterelnök-jelölt. Ám a sajnálatos tény az, hogy Bajnai Gordon egyszerűen unalmas, egyénisége szürke. Nyilatkozataiban hideg profizmus nyilvánul meg, ami rövid távon rokonszenves lehet, hosszú távon azonban monotonná válhat sokak számára. Előre tudom, hogy mit és hogyan fog mondani. Tudom, hogy el fog hangzani a Remény Koalícója, a remény üzenete, a korszakváltás, az összefogás fontossága és az Orbán-Simicska rezsim. Ezek akár hatásos jelszavak is lehetnének a már javában tomboló kampány során, ha nem Szürke Gordon mondaná őket. Jó miniszterelnök lenne? Talán. Ehhez maga mellé tudja állítani az embereket és aktivizálni őket? Erősen kétlem... Hiányzik belőle az a tömegmozgató karizma, ami a politikai sikeresség kulcsa.
 |
| Bajnai Gordon |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése